Bresztovai-Barlang

A Bresztovai-barlang a Nyugati-Tátra és az egykori Árva megye első látogatható barlangja. Egy terjedelmes felszín alatti vízrendszer része, amely a karsztos és nemkarsztos kőzetek határán jött létre. A barlang alján földalatti patak folyik végig, amely itt hét szifont képez. Különösen figyelemreméltó a barlang formakincse és állatvilága.

Jelmagyarázat:

A barlang látogatható része 217 m hosszú, mivel azonban ugyanazon az útvonalon térünk vissza, a járatokban összesen 434 métert teszünk meg és 240 lépcsőfok. A látogatás időtartama kb. 50 perc. A barlang hőmérséklete 4,9 °C - 5,4°C.

A rendszabály és tiltások pontos olvasata a látogatási rendben található

A Bresztovai-barlang Zuberec községtől nem messze, a Nyugati-Tátra északnyugati lábánál fekszik, a Tátrai Nemzeti Park területén. Bejárata 867 m tengerszint feletti magasságban nyílik, szemben az Árvai Falumúzeummal, az amfiteátrum mellett.

Az amfiteátrum melletti parkoló közel fekszik a barlanghoz, így könnyen megközelíthető. A legközelebbi autóbuszmegálló Zuberec községben, a templom mellett található, 4,1 km távolságra a barlangtól. A legközelebbi vasútmegálló Podbiel községben található, ami a barlangtól 16,7 km távolságra van.

GPS koordináták

A barlang annak a felszín alatti vízrendszernek része, amelybe a vizek a Studeny potok (Hideg-patak), a Volariská valamint a Múčnica víznyelőin keresztül jutnak be és a Bresztovai-karsztforrásban lépnek ismét felszínre. Járatai másodidőszaki, ún. Ramsau dolomitban és Gutensteini mészkőben jöttek létre, elsősorban szerkezeti törések mentén. A felső szint létrejöttét nagyban befolyásolta a dolomitos-mészköves összletre települő harmadidőszaki konglomerátum kőzethatára. A barlang járatait a lebukó vizek koptatták-oldották ki a negyedidőszak középső és fiatalabb szakaszaiban. Napjainkban a földalatti patak a járatok legalsó részein folyik végig. A járatok délkeleti irányban, egészen a Volariská-völgy alá húzódnak. A barlang hátsó részeibe a szifont képező patak miatt ezidáig csak búvárok jutottak be. A barlangban tehát két fejlődési szint különböztethető meg, amelyből a jelenlegi legalsó patakos szint a fiatalabb. A járatok teljes hossza 1890 m (a barlang keleti szakaszával, amely a szifon mögött található).

A barlang képződményeit főleg szalmacseppkövek és répaformájú sztalaktitek képezik. A felső, szárazabb részekben cseppkőlefolyások, kérgek, helyenként cseppkőmedencék, tavacskák is találhatók, de elvétve előfordulnak itt ágas-bogas aragonitkristályok is. A barlang átlaghőmérséklete a Bejárati-teremben 4,9 °C, a hátsó részekben 5,4 °C.

Különösen jelentős a barlang vízhez kötődő állatvilága. A rákokhoz tartozó Diacyclops languidoides (Copepoda), Niphargus tatrensis (Amphipoda) és Bathynella natans (Syncarida) a Tátra vizes barlangjainak jellegzetes képviselői közé sorolható. A szárazabb járatok jelentős fajai közé elsősorban a Mesoniscus graniger ászkarák és az Ischyropsalis manicata kaszáspók tartozik, amelyeket kárpáti endemikus fajokként tartanak nyilván. A Protaphorura janosik ugróvillás a Nyugati-Kárpátok endemikus barlanglakó faja, amely jégkorszaki maradványként elsősorban a hidegebb barlangokat kedveli. A barlangban 9 denevérfajt is észleltek. Leggyakoribb a közönséges denevér (Myotis myotis), ritkább a nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum), amely a Bresztovai-barlangot mint a legészakibb telelőhelyei egyikét keresi fel.

A barlang ősidők óta a kincskeresők és kalandorok kedvenc célponját képezte. A Zubereci-völgy rejtélyei felkeltették a lengyel botanikus és tátrakutató, F. Chalubinski érdeklődését is, aki a barlangot 1866-ban elsőként említette írásban, mint a „Hideg-víz forrása melletti üreget”.  A 19. szd. nyolcvanas éveiben a tátrai barlangkutatás kiemelkedő úttörője, J. G. Pawlikowski érdeklődött a barlang iránt, aki már ekkor felvettette a járatok látogathatóvá tételének lehetőségét. Az 1923 – 1925-ös években a Csehszlovák Turisták Klubja keretében a barlangot Kopečný százados kutatta át az alsókubínyi laktanya katonáival. Később, 1949-ben, amikor megalakult a Szlovák Szpeleológiai Társaság, a barlang kutatását Brodňanský Ján folytatta társaival, főleg Čejkoval. Az első búvármerülésre a barlangban 1968-ban került sor, majd 1979-ben J. Kucharovič és V. Sláčik búvárok átúszták a befolyó víz szifonját és új részeket tártak fel, amelyeket 1981-ben Z. Hochmuth, J. Kucharovič, P. Marek és V. Sláčik térképeztek fel. A földalatti patak jelenleg 7 szifont képez.

• A barlang túraútvonalának